Magyar Narancs XXIII. évf. 21. szám
 
 
dvd - PUCCINI TOSCA

című operájának 2009-ben, a zürichi Opera előadásán készült felvételén ketten először éneklik a szerepüket, Emily Magee a címszerepet, Thomas Hampson Scarpiát. Ami Magee-t illeti, szép, drámaian telt és líraian finom hang, előnyös megjelenés, valami mégis hiányzik belőle, talán a személyiség varázsa, amitől Toscája kissé nyers és kevéssé szerethető. Hampton viszont, ez a kivételes formátumú és intelligens művész szuper egyéniség, de baritonja túl puha, és volumenét tekintve kicsit kevés a rendőrfőnök behízelgően brutális szólamához. A legjobb teljesítményt Jonas Kaufmann nyújtja, aki szintén csak pár hónappal korábban debütált Cavaradossiként, s attól lehetett tartani, hogy tenorjából hiányozni fog az olaszos dolcezza és a fény, ehhez képest leheletfinom pianókat, diadalmas fortékat produkál, egészében pedig megkapó képest fest a szabadsághevületében is kisfiús, szinte elveszett festő végtelen magányáról. De nem ő a főszereplő, hanem a másik kettő.

A rendező Robert Carsen elveti a Tosca végtelenül unalmas sztereotípiáit, a színésznőt és a rendőrfőnököt állítja egymással szembe, akik teátrális fogásokkal harcolnak egymás ellen az utolsó vérig. A produkciót a színháziasság lengi körül, Te Deum helyett egy templomi misztériumot látunk a felmagasztosult Toscával a főszerepben, a Farnese-palota vacsorája élesbe forduló színház (traktátus a szcenírozott valóságról mint közvetlen életveszélyről), a fináléban a címszereplőt fénykör és rivaldavilágítás kíséri ki végleg a színpadról, ami számára maga volt az élet. Kétségkívül érdekes és hathatós felfogás, amely eltünteti az illusztratív díszleteket, helyettük a belső világra és a művészien világított üres színpadra koncentrál. Végre valami más - ez megér egy misét.
Decca/Universal, 2011
**** és fél

- káté -

 






 
 
  www.jkaufmann.info back top