— Bár Magyarországon most lép fel először,
magánemberként talán már járt nálunk — mi jut eszébe
Magyarországról?
— Először is Liszt, Bartók, Kodály,
Lehár és Kálmán Imre zenéje. Azután olyan kiváló karmesterek,
mint Reiner, Solti, Fricsay és Fischer, nagy zongoraművészek,
mint Cziffra és Anda, természetesen kiemelkedő énekesek, mint
Kónya Sándor, Hamari Júlia, Kelemen Zoltán és Marton Éva.
— Aligha van olyan jelentős operaszínpada a
világnak, ahol ne énekelt volna már. Van-e kedvence? Hol jobb
énekelni, egy klasszikus helyen, mint a milánói Scala vagy a
barcelonai Liceu, vagy az új akusztikai csodákban? És
egyáltalán: mitől jó egy operaszínpad, egy terem az énekesnek?
— Nincs kifejezett kedvencem, de inkább a klasszikus zenei
színpadokat részesítem előnyben. Rajongok a mi müncheni Nemzeti
Színházunkért és a drezdai Semperoperért, számomra a legszebb
operaházak közé tartoznak, amelyekben valaha is énekeltem. Ami a
kérdés második felét illeti, a válasz rendkívül egyszerű egy
operaénekes számára: legyen jó az akusztikája! Úgy hallottam, a
Buenos Aires-i Teatro Colónnak például különlegesen kiváló az
akusztikája.
— Van olyan szerep, amely még nem
találta meg, de mindenképp szeretné elénekelni? Egy énekes
hangja folyamatosan változik. Mi az a szerep, amellyel majd tíz
év múlva ér a csúcsra?
— Meglehetősen sok ilyen van,
de a nagy szerepálom, amelyet a leginkább szeretnék majd
elénekelni, az az Otello.
— Mi egy rendező
legjobb és legrosszabb tulajdonsága, amely egy próbafolyamat
során kiderülhet? Kik voltak azok, akikkel a leginkább szeretett
dolgozni? És kik azok az énekes partnerek, akikkel a legtöbbet
hozták ki egymásból?
- Nem szeretnék neveket
említeni, de azok a rendezők, karmesterek és énekes kollégák
inspirálnak a leginkább, akik tisztelik a zenét, és képesek
minden egyes előadást úgy életre kelteni, hogy a hangzás és a
látvány megteremtse a pillanat varázsát - mintha minden ott és
akkor születne meg.
- Az operatörténet
legismertebb fejezetei a dívák mellett leggyakrabban legendás
tenorokról szólnak. Önhöz melyik legenda áll a legközelebb?
- Nem vitás: az általam szeretve tisztelt Fritz Wunderlich.
- Néhány kollégája, például Dietrich Fischer-Dieskau
vagy Plácido Domingo egy idő után az éneklés mellett pálcát
fogott a kezébe, mások rendezőként is kipróbálták magukat. Önt
vonzza valamelyik feladat?
- Néha eljátszadozom a
gondolattal, milyen lenne filmszínészként dolgozni. Nem zenés
vagy operafilmben, csak éneklés nélkül eljátszani egy szerepet,
megjeleníteni egy karaktert. Ám mivel az operaénekesek többnyire
évekre előre le vannak kötve, nem tudom, hová férne bele az
életembe egy filmes ajánlat, ha megkeresnének egy ilyennel... de
majd meglátjuk.
- Mi a legfontosabb tanács,
amelyet egy fiatal, a karrierje kezdetén álló kollégának adna?
- „Mindig légy önmagad!" Soha ne próbálj meg más lenni, más
hangzást produkálni, mint ami belőled fakad. Koncentrálj arra az
adományra, a tehetségedre, ami csakis a tiéd, és hozd ki belőle
a legtöbbet!