Ha énekel, az emberek visszafojtott lélegzettel hallgatják,
leginkább úgy néz ki, mint egy reneszánsz olasz herceg, gond
nélkül megkeresné a kenyerét informatikusként is, és könnyedén
átpelenkáz egy kisbabát. Nagyjából lehetetlen hibát találni
benne. Ő a sztártenor Jonas Kaufmann, Németország egyik
legkelendőbb kulturális márkája, akivel az Elle Münchenben
találkozott.
Az egész úgy kezdődött, hogy Jonas Kaufmann
megmentette az életemet. Néhány évvel ezelőtt decemberben kaptam
egy sürgős munkát, így miközben az ország bejglit majszolva a
karácsonyfa alatt lazított, én éjt nappallá téve a számítógép
előtt kókadoztam. Végül egy este úgy éreztem, ha most azonnal
nem történik velem valami szép, garantáltan bedilizek. Ilyenkor
csak a zene szokott segíteni rajtam, így azután rámentem a
YouTube-ra, és beírtam a keresőbe egy esti hangulatú darab
címét: Schubert: A patak bölcsődala.
Sorra hallgattam a
kapott találatokat, csupa nagy művész felvételét, mégis valahogy
egyik sem az volt, amit kerestem. Aztán rákattintottam egy újabb
videóra, nem is olvastam el, ki énekel. És akkor megszólalt egy
hang, olyan lágy, tiszta és vigasztaló, hogy egyszerre minden
bajomról elfelejtkeztem. Amikor odaért, hogy Schlaf aus deine
Freude, schlaf aus dein Leid – Aludd ki az örömedet, aludd ki a
bánatodat, én is úgy éreztem, ki fogom bírni ép ésszel a még rám
váró megpróbáltatásokat. Végighallgattam a dalt, és csak utána
néztem meg az előadó nevét: Jonas Kaufmann.
A következő
felvételen Wagnert énekel a New York-i Metropolitan Opera
2011-es A walkür produkciójában. Ma nála jobban ezt senki nem
teszi, neki nemcsak a német, hanem Wagner is az anyanyelve, nem
véletlenül írta azt az egyébként Grammy-jelölést kapott
Wagner-lemezéről a Washington Post, Kaufmann „a Wagner-tenor,
akire vártunk”. A magyarul Tavaszi dalként ismert részletben
Siegmund a tavasz és a szerelem egymásra találását ünnepli,
önmagát az előzővel, kedvesét, Sieglindét az utóbbival
azonosítva. A metafora németül sokkal egyértelműbb, mint
magyarul, lévén a tavasz, pontosabban Wagner által használt
költői szinonímája, a kikelet (der Lenz) hímnemű, míg a szerelem
(die Liebe) nőnemű szó.
Kaufmannt (44) manapság Pavarotti
óta a legnagyobb tenornak tartják. Népes rajongótáborának tagjai
és a kritikusok egyaránt a legelismerőbb szavakkal méltatják,
nagyjából ő az egyetlen énekes, akin még Fáy Miklós sem nagyon
talál fogást, legföljebb azt szokta a szemére vetni, hogy
túlságosan jóképű. Énekel Wagnert és Verdit, olasz és francia
operát, német dalokat, sőt, nagy focirajongóként a német
himnuszt is énekelte már a futballpályán, fel-alá ingázik a
világban a milánói Scala és a New York-i Metropolitan, a londoni
és a párizsi, a bécsi és a müncheni operaház között.
A
következő felvétel a müncheni Bayerische Staatsoperben készült
2013-ban. Verdi A trubadúr című operájának Stretta néven is
ismert áriájában a főhős, Manrico – Kaufmann tetőtől talpig
szexis fekete bőrszerkóban – fegyverbe szólítja bajtársait a gaz
Luna gróf, mint idővel kiderül, (vigyázat, spoiler!) a saját
bátyja ellen:
A fellépéseire azonnal elfogynak a jegyek,
nálunk legutóbb tavaly nyáron járt Marton Éva születésnapi
koncertjén, legközelebb pedig március 15-én a MÜPÁ-ban láthatjuk
a MET élő HD-közvetítésén, Massenet Wertherének címszerepében.
Werthert énekelte már korábban a párizsi Bastille Operában, az
előadáson rögzített felvételt a Decca DVD formában is kiadta. A
trailer alatt szóló bravúráriát (Pourquoi me reveiller, o
souffle du printemps? - Miért ébresztesz, tavaszi szellő?)
magyarul Osszián dalaként szokták emlegetni, emiatt sokáig azt
hittem, az egyébként csak kitalált skót-kelta költő énekli, és
nem értettem, hogyan került a történet színhelyéül szolgáló
német kisvárosba. Valójában a főhős olvas fel az ő verseiből egy
különösen depresszív hangulatút reménytelen szerelme tárgyának,
Lotténak. Azt is ebből a darabból tanultam meg, hogy ezek
szerint franciául a souffle nem a csokifelfújtat jelenti, hanem
a szellőt, amely fújjon bármilyen lágyan, szegény (újabb
spoiler!) halálra készülő Wertheren már nem segít.
A
Jonas Kaufmann-nal készült interjúnk az Elle márciusi számában
olvasható!